Ebben a posztban arról fogok írni, hogy hogyan gondolkodnak napjaink legsikeresebb befektetői a rizikóról. A fundamentális, azaz Értékalapú Befektetési Stratégiát (rövidítve ÉBS) követő nagy befektetők, akik egyben napjaink legsikeresebb befektetői is (ha a vagyonukat vesszük mércéül), mint például Warren Buffett és Howard Marks, a befektetett tőkén realizált veszteséget tekintik rizikónak, tehát azt, hogy ha például befektetünk egy részvénybe 100 Dollárt, és amikor eladjuk, csak 95 Dollárért tudjuk ezt megtenni. Tehát nem azt, hogy mennyire ingadozik a részvény árfolyama, hanem csak azt, ha csak veszteséggel tudunk kiszállni. Nagy a különbség e két nézőpont között, ha ismerjük az ÉBS követőinek mögöttes gondolkodását. Ők ugyanis nem akkor adnak el egy részvényt, ha csak lement az árfolyama. Ők, mint azt már gyakran olvashattad tőlem, mindig az árfolyamot ÉS a részvény értékét vizsgálva hoznak döntést. Ha a részvény darabját 100 Dollárért vették, és most 80 Dollár az árfolyam, viszont a részvény érték 120 Dollárra jön ki nekik, akkor nem csinálnak semmit, de maximum még többet vesznek a részvényből. Ők örülnek a részvényáringadozásnak, mert csak profitálnak belőle. Sőt, az extrém eseteket vizsgálva, minél jobban ingadozik egy részvény árfolyama (de emellett ez a részvény jó befektetésnek számít az ÉBS szerint), annál jobb, hiszen annál nagyobbakat lehet nyerni vele. Ezért vagyok annyira hívője a kis piaci kapitalizációjú, ismeretlen részvényeknek. Nekik nagyon tud ingadozni az árfolyamuk. Mondhatnánk, hogy kevésbé rizikósak, mint nagyobb társaik, mert nagyobb a különbség az áruk és az értékük között! A Wall Streeti általános nézőpont szerint ezek a részvények veszélyesek, de a befektetőlegendák is épp ellenkezőleg gondolják, persze bizonyos ÉBS feltételek mellett (tehát ez nem igaz hogy MINDEN kis részvény jó befektetés, sőt!)

De akkor nézzünk egy konkrét példát: Az ÉBS szerint mi is pontosabban a rizikó? Például az, hogy veszünk egy részvényt 100 Dolláros áron, mert azt gondoljuk, hogy 120-at ér, de miközben várakozunk hogy elérje az ár az értéket, bekövetkezik egy esemény amely véglegesen és jelentősen lecsökkenti a mögöttes cég hasznát. Tegyük fel hogy ezen esemény hatására lemegy 90 Dollárra a részvény árfolyama. Ekkor az ÉBS gyakorlója, újra kiszámolja a cég értékét az esemény tükrében (és mint tudjuk a számítás alapja a cég haszna, tehát a cégértéknek csökkennie kell), tehát tegyük fel hogy már csak 95 Dollár jön ki neki értékként. Ha nem lát esélyt arra hogy értelmes időn belül újra megnő a cég értéke 100 Dollár fölé, akkor valószínű el fogja adni a részvényét 90-95 Dolláros ár körül. Tehát veszít a tőkéjéből.

Ez kell hogy legyen a rizikóról a helyes gondolkodásmód szerintem is, és nem pedig az, hogy mennyit ingadozik az árfolyam, ha közben a cég pénzügyi teljesítményében egyébként semmi változás nem állt be. Hiszen abból csak profitálhatunk. És ez a legtöbb befektetésre igaz szerintem…például az ingatlanok ára is ingadozik, de ha azt gondoljuk hogy egy nekünk megfelelő időn belül megint magasabb lesz az ára az ingatlanoknak és az ingatlanunknak (fundamentális érvekkel alátámasztva (tehát pl reálbérnövekedés várható vagy jól megy a gazdaság stb)), érdemes őt eladnunk ma? Alapvetően (ha nem kell most a pénz stb), nem gondolom.